A kerti pad a csendesség helye. Ideje van itt a mérhetetlen nyugalomnak, az átgondolásoknak, vagy csak úgy a semmit csinálásoknak, de a létnek sehol nincs ilyen teljességgel nagyobb megnyilvánulása bennem, mint itt. Ha csak pad lenne, úgy magában, valahol az....az semmi. Ez A kerti! A kert teszi azzá, amivé általa minősül. Meghúzom magam benne és nézem ami körülöttem van. Azt érzem, hogy ők is néznek engem. Rám bólint, vagy köszönt is az öreg apai diófa. Lehet meg is kérdi: - Elfáradtál? Pihenj meg - és én azt teszem.
   Levendula illat lengi be a kertet. Szétnyitja legyezős leveleit a páfrány az árnyékban. Öleli a levegőt. Időtévesztett szellőrózsa ingatja fehér virágait. Tavaszt akar hozni ősz idején.
- Megy ez nekem most is! - büszkélkedik. Rámosolygok. Hátra hajtom a fejem. Innen a kertből, a kerti padról kinézek a kék ég felé. Fent fecskék cikáznak csapatban és közben hangoskodva beszélik meg a nagy utat. Örök vándorok. Örülnek a változásnak, de a meleg bázis, a kölyök röptető villanydrót, a fészek....igen! a visszaváró fészek az marad.
    Visszanézek a kertre. Észre veszem: a dió ágán örvösgalamb ül. Nem zavarja a jelenlétem. Tőlem pár méterre leszáll a fűbe és ellépked a madáritatóhoz. Egy apró mókus közeledik a fák ágain. Megcélozza az itatót. Az most foglalt. Türelmetlenül jön-megy és csapkod ide-oda a farkával. A galamb elmegy. Most ő következik. Az örvöske felszáll egy ágra és szembe velem ráül és pihentetőn ráengedi a szárnyait is. Nyugalom benne és bennem. Itthon vagyunk. Osztozunk az apai diófán.
    Egy valamikori emlék sorol a gondolataimban. Egy barátom kérdezte a séta alkalmával.
- Te mi lennél ha kapnál még egy életet?
- Galamb - válaszoltam.
- És te? - kérdeztem vissza. Ő gondolkodás nélkül vágta rá:
- Sas.
- De a sas elkapja a galabot!- hökkentem meg. Egymásra néztünk és nem folytattuk. Hirtelen csendesek lettünk.
     És most? Itt az én galambom a kertemben és nincs benne semmi félelem Lát engem. Mekkora a bizalma irántam. És akkor ott megoldom a régi baráti beszélgetés lényegét. Közöttünk, emberek között is van sas és galamb.... és mégis, itt ülök mérhetetlen nyugalomban, ott fenn az örvöske határtalan bizalomban. Kitől kellene most és később félnem?
...Talán...talán, ha kapok majd még egy életet, sastól sem félve lehetek mégis csak galamb.
     De! - még nem hív a levegő, még nem nőnek suhogó szárnyaim, még itt a csendesség helye, itt a kert és itt a kerti pad. Megbújok benne és úgy érzem, hogy a létnek sehol sincs teljesebb megnyilvánulása bennem, mint itt. Még ember vagyok és éveim száma csak hetvenöt. (Írta: Anyóka)

Őszi Brigás reggeli kerékpárral közlekedő barátaiknak a Magyar Kerékpáros Klub Debrecen szervezésében.
Figyelem! Az országos időponttól eltérően, Debrecenben egy nappal később, pénteken várnak minden biciklivel közlekedőt a megszokott helyszínen egy finom reggelire!
* A reggeli időpontja: 2017. szeptember 29, péntek 6:30 és 9:00 között
* A reggeli helyszíne: Debrecen, Kossuth tér - az Aranybika előtt
* Menü: kakaóscsiga, Cserpes Trudi és Hohes C üdítő
* Támogatóink: Cserpes Sajtműhely, Sió-Eckes Kft.
Központi esemény: https://www.facebook.com/events/117896538908913

A "Nyitott templomok" napja alkalmából szombat esti zenés áhitat lesz a püspökladányi római katolikus templomban 2017 szeptember 16-án 17:00 órai kezdettel. A műsoron egyházzenei művek szerepelnek a reneszánsztól napjainkig az ÁFÉSZ Énekkari Egyesület előadásában. Közreműködik: Hodozsó Norbert orgonán. A belépés díjtalan.

Holnap lesz a temetése. Furcsa ez, mert soha nem jutott eszembe, hogy meg fog halni. Pedig tolószékben ült már tizennyolc éve. Olyan energikus, életerős ember volt még abban a nyomorult székben is. Csontos! Mindig így szólított. És annyira jó volt, hogy mindig tudtam, hogy őszinte lesz, kemény és igazságos. Nyers volt, de nála humánusabb embert nem sokat ismertem. A kertjébe öröm volt csak benézni is. Virágait szívvel nevelte. Lányait is így. Aztán megszületett az unokája, akinek ő csak Tati volt. Ő aztán igazán elvarázsolta, neki mindent lehetett. Olyan jó, hogy megadatott neki ez a boldogság, hogy nagyszülő lehetett. Köszönet érte a családjának és köszönet neki, hogy igazi családfő volt élete végéig. Hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem a nehéz időkben, hogy családjaink segítették egymást bajban, örömben. Isten veled Gyula! (Írta: Csontos Gabriella)

Kinyitom az ablakot és nézem. Nézem őket, ahogy a fű fölött cikáznak. Ez... ez szitakotő tánc. Oda-vissza, keresztbe-hosszába. Lenyugvó napban, fénylő szárnyakkal... szitakötő tánc. Valami vígságos dolog, valami lélekpezsdítő látvány, ahogy fittyet hányva a madárcsőrnek, csak szállnak, szállnak csapatban. Milyen zenére? Milyen ütemre? Ki fogja a karmesteri pálcát? Ki a koreográfus? Nem tudom, de gyönyörű.
Játszik velük a lelkem. Ha engedném. ... küldeném, talán közéjük repülne... Talán még fénylő szárnya is nőne... talán vinné a szellő közéjük lengve és röppenne oda-vissza, kersztbe-hosszába félelmek nélkül, ahogy a fű fölött ők az augusztusi estében. El kellene kezdeni megtanulni... Hogy milyen zenére és hogy milyen ütemre? Mindegy is. Csak úgy. Csak úgy ringva, keresztbe-hosszába és oda, aztán meg vissza. Ez lenne a lelkem szitakotó tánca.

- Gyere csak! Nézd már Te is! Ez! Ez valami csodás! Látod? Ott, ott a fű fölött!

- Most rajzanak - közlöd szimplán.

Milyen prózai. Én nem ezt látom. Én légben táncoló balettet, kész előadást szemléltem. Mi volt a címe? Szitakötők tánca a naplamentében. (Írta: Anyóka)

2017 szeptember 1-én, pénteken 15 órakor N. Pádár Ágnes (a képen) karcagi gyapjúműves, hímző, előadást tart a kunhímzésről, és beszámol kazahsztáni útjáról. Szeretettel várnak mindenkit a szervezők, a berekfürdői Bod László Művelődés Házba.

2017. augusztus 26-án pénteken ötödik alkalommal kerül megrendezésre az Állatkertek Éjszakája programsorozat. A nem mindennapi eseményhez a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság is csatlakozott. Augusztus utolsó péntekén betekintést nyerhetünk a Vadaspark lakóinak éjszakai életébe, megfigyelhetjük, hogy mit csinálnak, hogyan éjszakáznak az állatok.

A Hortobágyi Vadaspark, a Hortobágyi Madárkórház és a Pusztai Állatpark rendhagyó közös esti programmal várja az állatvilág kedvelőit.

A három létesítmény egységesen 18.00-22.00 óra között tart nyitva. A programon való részvétel a közös ÉjszakáZOO belépőjegy megvásárlásával lehetséges, mely belépőjegy mindhárom helyszínen megvásárolható. (forrás: haromhatar.hu)

... szüleim, apai nagymama és egy „Angyal” volt.
Úgy gondolom, hogy rajtuk keresztül tudom leírni röviden, hogyan éltem meg gyermekéveimet.
1945-ben születtem. Ez az időszak és az ötvenes évek az alapja családunk későbbi életének.
Családunk fő mozgató ereje az apai nagymama volt. Ahhoz, hogy őt megértsük gyermekkorából kell kiindulnunk. Szülei – egyke gyerek volt – szerették volna, ha gyermekük másképp él, mint ők. Ezért néhány évig zárdában nevelkedett (tanult) nagymama. Mit tanult ott? Szép beszédet, jó ízlést. sokoldalú tevékenységre való képességet, igényességet környezetére, határozottságot stb. Mivel nagyon szeretett, és a hajlam is megvolt bennem ezek befogadására, máig él bennem ezek igénye, számomra is fontosak ezek.
Nagymama négy gyereket szült, és fiatalon özvegyen maradt. Egyedül nevelte fel gyermekeit. Ennek ellenére, hármat taníttatott, a negyedikre bízta a gazdaságot. Ő volt az én Apukám. Mindenben követte nagymama akaratát. Nagyon jó apa volt, sokat játszott velünk. Kézügyességével pótolta számunkra a játékokat. Papírból állatokat hajtogatott, fából furulyát faragott, csutkából babát barkácsolt este a lámpa fényénél árnyjátékokkal szórakoztatott bennünket.
Nehéz életutat járt be. 1945-ben fogságba került. Két-három éves lehettem, amikor a nagyon várt apukát lovasszekér derekából ölbe hozták be a házba, nagyon betegen. Ezt egész életében viselte. Sokat betegeskedett, nem bírta a nehézfizikai munkát. De a családért mindent megtett, nagyon szeretett bennünket. A négy gyermek felnevelése nem volt egyszerű. Mint említettem ő vitte a gazdaságot. Lova, szekere, szerszámai voltak, amivel megmunkája a földet. Betegsége és az ötvenes évek politikája is nehezítette életét. Kb. 20hold földjük volt – apáról, fiúra szálló örökség, a földhöz való kötődés eredményeként - , nem tűnt számukra könnyűnek. Kuláknak nyilvánították őket, ami miatt ellehetetlenült az életük. Rengeteg megaláztatás, zaklatás várt rájuk. Ahol csak tudtak beléjük rúgtak, ami Apukám idegeit nagyon megviselte.
Nyáron aratáskor egy hétig is földbe ásott kunyhóban éltek, mert a távolság miatt nem tudtak hazajárni, no meg siettek is a termés betakarításával.

Hazajöttek, haza hozták a terményt, örültek munkájuk eredményének, felhordták a padlásra. Két-három nap múlva rendőr, végrehajtó jelent meg és lesöpörték az egészet. Nem maradt semmi. Sírt Apukám, Anyukám. Mi pedig látva kétségbeesésüket átöleltük őket. Jött a gond, hogyan tovább? Mi gyerekek nem válogattunk, örültünk minden ételnek, mert finom volt és soha nem éheztünk. Mindennek szenvedője volt Anyukám. Az ő nyugalma, szeretete segített át bennünket mindenen. Szerencsére ő tudott néha valamimunkát találni, mert okos, szeretetre méltó ember volt. Akkor nagyon kevés ember végzett úgynevezett polgárit, ami segített abban, hogy alkalmazzák valahol. Élelem mellett ruhára is szüksége volt a gyerekeknek. Ebben nagymama sokat segített. Kötötte a sapkát, sálat, kesztyűt, pulóvereket, ügyesen varrt. Nagyon szerettem nézni, ahogy készítette ezeket a ruhákat. Persze este - lámpafénynél - hiszen nappal átvette a szülői szerepet, hiszen ők mentek megkeresni a mindennapit. Nagymama mosott, főzött, tanult velünk.

A tanulásnak fontos szerepe volta családban. Nagymama mindent vállalt, hogy mi tanulhassunk, hiszen a tanulás igénye benne élt legjobban! Természetes volt, hogy a tudás majd segít a nehézségek leküzdésében. 4-en vagyunk testvérek, 3-an felsőfokú végzettséget szereztünk, bátyám nem tanult, rá várt volna tovább vinni, segíteni apunak a gazdálkodásban.
Ám jött a TSZ-esítés.
Apukámat nehéz volt megtörni, de nem volt más megoldás, hiszen lovat-szekeret-gépeket elvették Tőle, ezzel - ellehetetlenítették - őket.
Viszont nem ment be a TSZ-be, elindult a nagyvilágba, Budapestre járt dolgozni, csak hétvégeken volt velünk. Anyukámra nagy teher hárult. De megint számíthatott nagymamámra, aki keménységével, tehetségével továbbra is főszereplője lett a családnak. Ő gazdálkodott a pénzzel, anyukám kiszolgáltatott volt. Sokszor sírt, ami nagyon fájt Nekem, de ő mindig megnyugtatott, persze akkor már én éreztem, hogy neki valami fáj. Máig is fel- fel ébred az iránta érzettfájdalom nehéz élete miatt. Szép emlék és példaértékűszámomra most is az ő személyisége.
Nem volt jellemző, hogy Ránk - gyerekekre - feladatokat szabtak meg. Igyekeztek azon lenni, legyen boldog, gondtalan - gyermekkorunk - .
Vagy talán a sok feszültséget, szomorúságot, - amit mi is láttunk -, feledtetni velünk. Mi meg is ezt, háláltuk nem okoztunk gondot nekik. Sok szeretetet kaptunk, de annál nehezebben éltünk. Mostani eszemmel a - „ szeretet „ - a legfontosabb, de gyerekként másként éltem meg.
Szeretnék néhány példát említeni! :
Új ruhát ritkán kaptam, ha igen csak - „ kivételes alkalommal „ - vehettem fel. Sokszor megnéztem, megsimogattam, alig vártam, hogy felvehessem.
Egy ruhám volt télen-nyáron. Télen - „ hosszú ujjal, nyáron levágva rövid-ujjal „ - hordtam. Jobb módú gyerekek emiatt kicsúfoltak.
Nem tudtam megérteni, - „ engem miért nem szeret ? a Mikulás? „ - úgy, mint a szomszéd gyerekeket, nekik miért hoz több ajándékot?
Mai napon is sírok Karácsonykor, - mert eszembe jutnak gyerekkori érzésem - .
A szomszédban együtt ebédelnek, gazdagon terített asztal mellett, vágytam erre én is.
Nálunk miért nincs villany? (19 éves koromban lett először villanyunk.)
Tudnám sorolni, de már minden megszépült, megértettem. Ma már nagyon hiányoznak a gyermekkoromban velünk együtt élő nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek. A disznótoros események, ahol mindenki együtt volt és nagyon boldogok voltunk.
Szeretném még, ha haza mehetnék, ahol szüleim várnak. Azt szeretném érezni, amit akkor éreztem: A biztonságot, amit én kaptam Tőlük.
Mindenért hálás vagyok! Nagyon jó és szép volt!
Végül szeretnék röviden írni arról, akit bevezetőmben „Angyalnak-nak” - neveztem.
Ő apukám egyik testvére volt, aki feláldozta magát a családért. Rá mindig lehetett számítani. A jelenléte, szeretete páratlan volt. Segített lelkileg, anyagilag, egész személyisége kincs volt. Mindig tudta - „kinek – mire?” - van szüksége. Segített anyagilag a továbbtanulásunkban, apukámnak orvosi kezelésében, de nyugalmat varázsolt a problémák láttán is. Legtöbbet - „ Én „ - köszönhetek Neki. Mivel egyedül élt, gyermeke sem volt, nagyon szeretett engem. Ő volt nekem az –„ Idesanyu „ -. Pedagógus volt, komoly kulturális-életet végzett a faluban. Vitt magával, kényeztetett, sok élménnyel gazdagított.
Sajnos az élet nem volt kegyes hozzá. Fiatalon - súlyos – beteg - lett, és 41 évesen meghalt.
Ez az időszak számomra nagyon fájdalmas volt. Beköltözött otthonunkba a szomorúság, hiszen nagyon szerettük Őt. Halálát nagymama nem tudta feldolgozni, következő évben - utána ment - .
Betegségében mellette voltam. Ekkor én 15 éves voltam, komoly lelkisérülést éltem át, ami a gimnázium 1. évében negatívan hatott Rám. Sokat köszönhetek Neki. Amilyen vagyok neki is köszönhető. A -„ minta „ - , amit adott , elkísér.
Nagyon köszönöm, hogy hogy gyermekéveimre rövid betekintés adhattam. Szeretném, ha elődeim életét, és az Én örömteli, de - „ nehéz „ - gyermekkoromat megismernék gyerekeim, unokáim.
Mindent megteszek, hogy - „ büszkék „ - legyenek nagyszüleikre, dédnagyszüleikre és a szeretett rokonaimra. (Írta: Sólyom Lászlóné)

Szomorodott szívvel írom: elment Ő is, meghalt Mező Judit, már el is temették. Visszatért imádott szülei szerető öleléséhez, befogadta Őt az ezerszer áldott szeghalmi föld.
Szomorodott szív? Talán inkább örvendenem kellene, mert a sors kegyelméből 60 éven át ismerhettem, tanulhattam tőle, mert mindig barátként bánt velem, és fél évszázadot meghaladóan szellemi közelségében élhettem vele. Most még erősebb a bánat. Eltemették, de csak a testét, a lelke már mennyei magasságokban szárnyal.
Kutakodik, mert hite szerint ott is nyílnak, ott is teremnek vadvirágok. Érkezésének hírére pedig összegyűltek, köréje sereglettek mind, akik szerették és akiket szeretett.
Ott van már Borúzs Bandi bácsi, Törő Gábor, Bácsó Sándor, Kanalasné Ilonka néni, ott van B. Nagy Ferenc és Gasparikné Erzsike, Horváth Lajos, a nyíradonyi testvérpár, Vígh Sanyi is meg Mosolygó Imre, Fekete Károly, Rácz Lőrinc, valamint tarhosiak.
S énekelnek. Ki-ki kedves dalával emlékezik az együtt töltött gyönyörű szép időkre. Törő Gábor: Ha felülök a Fekete-halomra, Horváth Lajos: Nincs egyebem a rózsámnál, Vígh Sándor: Kis-Víg Miska, Fekete Károly: Angola Borbála. S, mintegy varázsütésre együtt is van a Háromföld Együttes. K. Tóth Lajos bácsi rázendít,a többiek felkapják a hangot, és hallod? – megszólal az égi Nagy Harmónia: A Sárrétjén nevelkedtem… Judit cseppet elérzékenyül, Gulyás György kissé távolról figyeli a történteket, Joób Árpád csalhatatlan szakmai fülekkel hallgatja a nótát, Szűcs Sándor meg csak úgy gyönyörködik.
Mi pedig, akik itt maradtunk, letöröljük majd a könnyeinket, és…
És énekelni fogunk! Énekelni és citerázni, a jövő heti fellépésre gyakorolni kell, mert az őszi találkozó programja még csak most körvonalazódik. Igen, énekelni és citerázni fogunk, mert Ő is ezt akarná.
(Írta: Nemes István, Biharnagybajom)(forrás: www.naplo.hu/szolaster)

Délelőtti programok:
• 8-tól 9 óráig résztvevők érkezése az Északi út melletti legelőn!!!
• 9 órakor a Lovasnapot megnyitja Szitó Sándor polgármester
• 9.20 órától Akadályhajtás I. forduló (póni-, egyes-, kettesfogatok)
Napközben:
• Csikós- és lovasbemutatók, Lószépségverseny
• Kézműves-sátor felnőtteknek és gyerekeknek
• Főzési lehetőség / jelentkezés augusztus 17-ig a művelődési házban
Délutáni programok:
• Akadályhajtás II. forduló (póni-, egyes-, kettesfogatok)
• Eredményhirdetés előtt gyermekeknek kecskefogó-verseny
• Ünnepélyes eredményhirdetés
• Kb. 17 órától tombolasorsolás
A helyszínen büfé várja a vendégeket. Adományokat, felajánlásokat szívesen fogadnak, és előre is köszönik azokat. Fogatosok, csikósok jelentkezését várják a művelődési házban személyesen, (Várkert u. 35) vagy telefonon: 06-54/473-606
Mindenkit szeretettel vár Biharnagybajom Község Önkormányzata és civil szervezetei. A rendezvény szakmai támogatója: Lovas Barátok Egyesülete, Füzesgyarmat
A rendezvényeken esetlegesen bekövetkező balesetekért a rendezőség felelősséget nem vállal!